Sedona tolünk (Phoenixtol) északra található, innen Phoenix északi szélétol pontosan 1 óra 15 perc alatt értünk oda. Másodszor láttuk ezt a csodaszép tájat. Eloször idén nyár elején voltunk ott, de akkor annyira sokan voltak és olyan ,meleg volt, hogy igazából ki sem szálltunk az autóból.
Most viszont bepótoltuk.
Már az odavezeto út is nagyon érdekes. Igazából nem is tudom honnan kezdjem a beszámolót, hisz mesélhetném akár onnan is, hogy kitettük a lábunkat a lakásból. Különleges narancsos, kékes-szürkés, vörös és drap színek váltakoznak a sziklákon, amiknek a teteje mintha le lenne vágva, olyan egyenesek. A sziklák között kiszáradt patakmedrek vannak, a víz által simára, kerekre vagy épp laposra csiszolt, szines kavicsokkal, kisebb-nagyobb kaktuszokkal, bokrokkal.
Meglepodtünk, amikor az út mentén, a semmi közepén a Sonoran sivatagban hirtelen egy szépen feldíszített karácsonyfát pillantottunk meg.Nem mindennapi látvány volt. Aztán a Phoenixre annyira jellemzo óriási kaktuszok hirtelen eltuntek, körülbelül 40km-re Phoenix városától. Ez után a kaktuszokat egyre növekvo bokrok váltották fel, a szines hegyeket pedig kavicskupacokhoz hasonlitó dombok.
Amikor 1 órás út után elértük a Coconino Nemzeti Park területét, a bokrokból erdo lett,és mivel már 4000 láb magasan jártunk, hónyomokat is felfedeztünk az út mentén és a hegyek csúcsain. Ez igazán érdekes számomra, hisz ahogy azt már irtam, csupán 1 órányira voltunk az örök nyár városától, Phoenixtol.Onnan már látszottak a lávolban a Sedonára annyira jellemzo, élénkvörös, égbenyúló, szokatlan, formájú sziklák, Sedonaba érve pedig szinte elleptek minket. Akárhová néztünk, minden irányban ezt a különleges, szinte rikító vörös korengeteget láttuk, az örökzöld fenyvesekkel körülvéve, a vöröslo sziklák fölé magasodva pedig ezüstszürke hegyek, ragyogó fehér havas ormokkal.
Ezt a különleges, "Sedona-világot" bámulva aligha tud az ember ennél szebb vidéket elképzelni.
A város teljesen a turizmusra épült. Az út két oldalán western stilusú épületek, benne mindenféle üzletekkel. Indián ékszerek, indián ruhák, indián tollas fejdiszek, dobok, maszkok, minden ami az indián kulturához kapcsolható, és ugyanez a cowboyokkal. Cowboy ruhák, kalapok, csizmák. Máshol gyönyöruszép ásványok, drágakövek (szemguvasztó árakon), és mindenhol találni sedonai és arizonai ajándékokat, mint képeslapok, naptárak, könyvek, különbözo tárgyak sedonai és arizonai fotókkal, feliratokkal. Cukrászdák, éttermek, kávézók, persze a megszokottnál kissé magasabb árakon, ezek a nyitott ajtókon át az utcára szöko isteni illatokkal vonzzák be a vásárlókat. Az üzletek elott az utcákon életnagyságú szobrok állnak. Indiánlányok, festo egy kislánnyal, cowboy vagy épp a felszerszámozott lova. És karácsony lévén sok helyen álltak karácsonyfák, az épületek nagy része csengokkel, fenyoágakkal, szines égokkel díszítve.
Ha pedig városnézéshez van kedved, turázhatsz egyet a pink jeep-nek nevezett rózsaszínu terepjárókkal, vagy felülhetsz a Sedona troley-ra is, ami egyedi kinézetével kitunik a sedonai forgalomból.
A félórás-órás nézelodés után a Bell Rock kilátóhoz sétáltunk, amit fogalmam sincs miért neveznek kilátónak, hisz csak egy apro épület, egy szinten az elobbi üzletekkel. A házikó falán egy térkép, és innen indul egy nagyjából 3 km-es turista útvonal a Bell Rock lábához, majd onnan egy körben vissza a házikóhoz. Végigsétáltunk ezen az útvonalon, és út közben végig azon ámultunk, amit láttunk. Ennek a csodás tájnak minden apró kavicsa ámulatba ejtett. Útközben találkoztunk más turistákkal, kutyájukat sétáltató lakosokkal, lovagló hölgyikékkel.
Átmentünk egy kiszáradt folyómedren, aminek az alja szintén vöröslo, simára csiszolódott ko volt, néhol kisebb-nagyobb repedésekkel, amiben sok helyen jeges, kristálytiszta viz csörgedezett, a kövek peremérol pedig olvadozó jégcsapok lógtak.A jég és hó ellenére nagyon kellemes ido volt, mindössze egy meleg pulover és hosszúnadrág volt rajtunk, és épp kellemes volt.
Néha bokros, néha erdos részeken sétáltunk, körülöttünk óriási, bokrokban nott medvetalp kaktuszok, jukkapálmához hasonlitó, méteres pálmafélék, elszáradt fák, rajtuk csicsergo kismadarakkal vagy épp varjakkal, kidolt, odvas, száraz fatörzsek, mellettük hatalmas, zöld fenyofákkal és különbözo bogyós bokrokkal, néha egy-egy nyuszi, vagy amerikai mókus ugrott át elottünk. A háttérben pedig mindig ott "bújkáltak" azok az észbontóan különleges, ragyogó vörös sziklák, a fantáziát megdolgoztató, fura formáikkal.
Persze hogy csak kapkodtuk a fejünket, hogy minél többet lássunk ebbol a fantasztikus világból
A turistautunk végére érve autóval haladtunk tovább, egyenesen a Slide Rock-hoz, amit korábban egy naptár képein szúrtunk ki magunknak. Nem is csalódtunk abban, amit ott találtunk. A belépo 8$ autónkként, és igazán megérte.
A parkoló egy magas, havas hegy lábánál van, itt már több a hó, mint az elozo megállónknál, hisz magasabban is vagyunk, 5000 láb magasságban. Innen rövid sétát téve érünk el egy nagyon mély folyómederhez, aminek már csak az alján folyik víz. Séta közben elmegyünk néhány aranyos házikó mellett, amiket a hófedte háztetok csak még érdekesebbé tesznek, foleg ha a háztetok fölött áttekintve azokra a gyönyöru, vörös és szürke, havas hegyekre, sziklákra tekintünk. Az ember szinte elveszik ebben a nyugalmat, szépséget és hatalmat árasztó tájban.
A vízhez részben mesterséges, részben a folyó által természetes úton kivájt lépcson jutunk le.
Nyáron itt rengeteg a turista, akik a vízparton napoznak, vagy épp a vízben hüsölnek, noha most is elég sokan voltak. Annak aki a környéken él, igazán jó lehetoség, hisz egy autónyi ember egész napra 8$-ért strandolhat itt a forró, nyári napokon.
A vízparton igényes kinézetu háziko áll, mosdóval. Ezen kívül semmit sem látni itt a folyómederben ami mesterséges lenne.Nem is tudom hogyan irjam le ezt a helyet, annyira csodaszép, hogy félek, hogy a szavaimmal nem tudom kifejezni ezt a természetes szépséget. Talán a fotókkal kissé jobban át tudom adni amit láttunk, bár igazából ezek sem adják vissza a táj igazi varázsát.
Ezt látni, hallani, érezni kell.
Mindenesetre kellemesen elbóklásztunk itt, ekkor már próbáltam spórolni a fotózással, mert az akkumulátor nem nagyon tudja követni a fotózási igényemet. Így is rengeteg kép készült.
Innen egyenesen hazafelé indultunk délután 3 körül. Ekkorra már eléggé elfáradtam, hisz éjszakás muszak után hazaérve azonnal indultunk is ide, Sedonaba. Persze azért amig a szemem nyitva tudtam tartani folyamatosan néztem a tájat, a fenyvest, a hegyeket, a havas tájat.
Kedvesemnek köszönhetoen egy átlagemberhez mérve elég sokat láttam már a világból, ilyet is, olyat is, de olyan, ami ehhez fogható lenne, hát, ....... talán csak a Grand Canyon volt.
Ha teheted, ne hagyd ki hogy megnézd Sedonát. Nem hiszem, hogy él olyan ember, akinek ez ne tetszene. Legyen az gyerek, felnott, idos.
Most viszont bepótoltuk.
Már az odavezeto út is nagyon érdekes. Igazából nem is tudom honnan kezdjem a beszámolót, hisz mesélhetném akár onnan is, hogy kitettük a lábunkat a lakásból. Különleges narancsos, kékes-szürkés, vörös és drap színek váltakoznak a sziklákon, amiknek a teteje mintha le lenne vágva, olyan egyenesek. A sziklák között kiszáradt patakmedrek vannak, a víz által simára, kerekre vagy épp laposra csiszolt, szines kavicsokkal, kisebb-nagyobb kaktuszokkal, bokrokkal.
Meglepodtünk, amikor az út mentén, a semmi közepén a Sonoran sivatagban hirtelen egy szépen feldíszített karácsonyfát pillantottunk meg.Nem mindennapi látvány volt. Aztán a Phoenixre annyira jellemzo óriási kaktuszok hirtelen eltuntek, körülbelül 40km-re Phoenix városától. Ez után a kaktuszokat egyre növekvo bokrok váltották fel, a szines hegyeket pedig kavicskupacokhoz hasonlitó dombok.
Amikor 1 órás út után elértük a Coconino Nemzeti Park területét, a bokrokból erdo lett,és mivel már 4000 láb magasan jártunk, hónyomokat is felfedeztünk az út mentén és a hegyek csúcsain. Ez igazán érdekes számomra, hisz ahogy azt már irtam, csupán 1 órányira voltunk az örök nyár városától, Phoenixtol.Onnan már látszottak a lávolban a Sedonára annyira jellemzo, élénkvörös, égbenyúló, szokatlan, formájú sziklák, Sedonaba érve pedig szinte elleptek minket. Akárhová néztünk, minden irányban ezt a különleges, szinte rikító vörös korengeteget láttuk, az örökzöld fenyvesekkel körülvéve, a vöröslo sziklák fölé magasodva pedig ezüstszürke hegyek, ragyogó fehér havas ormokkal.
Ezt a különleges, "Sedona-világot" bámulva aligha tud az ember ennél szebb vidéket elképzelni.
A város teljesen a turizmusra épült. Az út két oldalán western stilusú épületek, benne mindenféle üzletekkel. Indián ékszerek, indián ruhák, indián tollas fejdiszek, dobok, maszkok, minden ami az indián kulturához kapcsolható, és ugyanez a cowboyokkal. Cowboy ruhák, kalapok, csizmák. Máshol gyönyöruszép ásványok, drágakövek (szemguvasztó árakon), és mindenhol találni sedonai és arizonai ajándékokat, mint képeslapok, naptárak, könyvek, különbözo tárgyak sedonai és arizonai fotókkal, feliratokkal. Cukrászdák, éttermek, kávézók, persze a megszokottnál kissé magasabb árakon, ezek a nyitott ajtókon át az utcára szöko isteni illatokkal vonzzák be a vásárlókat. Az üzletek elott az utcákon életnagyságú szobrok állnak. Indiánlányok, festo egy kislánnyal, cowboy vagy épp a felszerszámozott lova. És karácsony lévén sok helyen álltak karácsonyfák, az épületek nagy része csengokkel, fenyoágakkal, szines égokkel díszítve.
Ha pedig városnézéshez van kedved, turázhatsz egyet a pink jeep-nek nevezett rózsaszínu terepjárókkal, vagy felülhetsz a Sedona troley-ra is, ami egyedi kinézetével kitunik a sedonai forgalomból.
A félórás-órás nézelodés után a Bell Rock kilátóhoz sétáltunk, amit fogalmam sincs miért neveznek kilátónak, hisz csak egy apro épület, egy szinten az elobbi üzletekkel. A házikó falán egy térkép, és innen indul egy nagyjából 3 km-es turista útvonal a Bell Rock lábához, majd onnan egy körben vissza a házikóhoz. Végigsétáltunk ezen az útvonalon, és út közben végig azon ámultunk, amit láttunk. Ennek a csodás tájnak minden apró kavicsa ámulatba ejtett. Útközben találkoztunk más turistákkal, kutyájukat sétáltató lakosokkal, lovagló hölgyikékkel.
Átmentünk egy kiszáradt folyómedren, aminek az alja szintén vöröslo, simára csiszolódott ko volt, néhol kisebb-nagyobb repedésekkel, amiben sok helyen jeges, kristálytiszta viz csörgedezett, a kövek peremérol pedig olvadozó jégcsapok lógtak.A jég és hó ellenére nagyon kellemes ido volt, mindössze egy meleg pulover és hosszúnadrág volt rajtunk, és épp kellemes volt.
Néha bokros, néha erdos részeken sétáltunk, körülöttünk óriási, bokrokban nott medvetalp kaktuszok, jukkapálmához hasonlitó, méteres pálmafélék, elszáradt fák, rajtuk csicsergo kismadarakkal vagy épp varjakkal, kidolt, odvas, száraz fatörzsek, mellettük hatalmas, zöld fenyofákkal és különbözo bogyós bokrokkal, néha egy-egy nyuszi, vagy amerikai mókus ugrott át elottünk. A háttérben pedig mindig ott "bújkáltak" azok az észbontóan különleges, ragyogó vörös sziklák, a fantáziát megdolgoztató, fura formáikkal.
Persze hogy csak kapkodtuk a fejünket, hogy minél többet lássunk ebbol a fantasztikus világból
A turistautunk végére érve autóval haladtunk tovább, egyenesen a Slide Rock-hoz, amit korábban egy naptár képein szúrtunk ki magunknak. Nem is csalódtunk abban, amit ott találtunk. A belépo 8$ autónkként, és igazán megérte.
A parkoló egy magas, havas hegy lábánál van, itt már több a hó, mint az elozo megállónknál, hisz magasabban is vagyunk, 5000 láb magasságban. Innen rövid sétát téve érünk el egy nagyon mély folyómederhez, aminek már csak az alján folyik víz. Séta közben elmegyünk néhány aranyos házikó mellett, amiket a hófedte háztetok csak még érdekesebbé tesznek, foleg ha a háztetok fölött áttekintve azokra a gyönyöru, vörös és szürke, havas hegyekre, sziklákra tekintünk. Az ember szinte elveszik ebben a nyugalmat, szépséget és hatalmat árasztó tájban.
A vízhez részben mesterséges, részben a folyó által természetes úton kivájt lépcson jutunk le.
Nyáron itt rengeteg a turista, akik a vízparton napoznak, vagy épp a vízben hüsölnek, noha most is elég sokan voltak. Annak aki a környéken él, igazán jó lehetoség, hisz egy autónyi ember egész napra 8$-ért strandolhat itt a forró, nyári napokon.
A vízparton igényes kinézetu háziko áll, mosdóval. Ezen kívül semmit sem látni itt a folyómederben ami mesterséges lenne.Nem is tudom hogyan irjam le ezt a helyet, annyira csodaszép, hogy félek, hogy a szavaimmal nem tudom kifejezni ezt a természetes szépséget. Talán a fotókkal kissé jobban át tudom adni amit láttunk, bár igazából ezek sem adják vissza a táj igazi varázsát.
Ezt látni, hallani, érezni kell.
Mindenesetre kellemesen elbóklásztunk itt, ekkor már próbáltam spórolni a fotózással, mert az akkumulátor nem nagyon tudja követni a fotózási igényemet. Így is rengeteg kép készült.
Innen egyenesen hazafelé indultunk délután 3 körül. Ekkorra már eléggé elfáradtam, hisz éjszakás muszak után hazaérve azonnal indultunk is ide, Sedonaba. Persze azért amig a szemem nyitva tudtam tartani folyamatosan néztem a tájat, a fenyvest, a hegyeket, a havas tájat.
Kedvesemnek köszönhetoen egy átlagemberhez mérve elég sokat láttam már a világból, ilyet is, olyat is, de olyan, ami ehhez fogható lenne, hát, ....... talán csak a Grand Canyon volt.
Ha teheted, ne hagyd ki hogy megnézd Sedonát. Nem hiszem, hogy él olyan ember, akinek ez ne tetszene. Legyen az gyerek, felnott, idos.
Ha kérdeznéd, mi az az egy szó, amivel Sedonát le tudnám írni, ---miután próbálnálak rábeszélni hadd mondjak többet mint csupán egy szó--- ha létezik egyáltalán egyetlen ilyen szó, ez talán ez lenne:
Lélegzetelállító.
A többi fotót a fotogalériában megtalálod!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése