Wickenburg

Tegnap elott dragammal megbeszeltuk, hogy elmegyunk valahova, ahol fotozhatok, igy tegnap elindultunk, bar nem tuduk hogy hova. Eloszor eszunkbe jutott, hogy elmegyunk a Pleasant tohoz, ahol mar tobbszor voltunk, de ut kozben Pistimnek eszebe jutott Wickenburg. Egyszer jartunk mar ott, vagyis eppcsak atgurultunk rajta, amikor Las Vegasbol jottunk ide Phoenixbe még majusban, de akkor nem alltunk meg, csak ámulunk azon, hogy milyen szep kis varoska. Mar akkor feltunt, hogy csupa vadnyugat az egesz hely. Igy most, amikor Pisti emlitette, nagyon megorultem az otletnek, es izgatottan vartam hogy odaerjunk. Phoenixtol kb 30 merfoldre van, (kb 50km) eszakra. Elkepeszto, mennyire mas mar ott is a novenyzet. Kaktusz ott is van, de ott fas, fuves minden, a varoson belul nem is latszik a sivatagnak nyoma sem. Csak az, hogy meleg van....ugyanugy mint itt Phoenixben.
Ahogy beerunk a varosba, rogton western stilusu tabla koszont, western stilusu reklamtablak, az ut szelen antikvariumos, az udvara tele mindenfele vas es egyeb targyakkal, meg egy hatalmas dinoszaurusz is all ott, le is fotoztam. Nagyon nagyon tetszett! Es meglepoen sok ingyenes parkolo van, sok ferohellyel. Voltak turistak, de nem tolongtak, eleg keves volt. Az egesz belvaros ugy van kialakitva, hogy ugy erzed magad, mintha idoutazason vennel reszt, mintha a multban lennel, az aranyasok, westerncsizmas, sarkantyus cowboyok es csinos uriholgyek koraban. Mindenhol kornak megfelelo zene szol, csapoajtos kiskocsma, ahova ha bekukkantasz szinten, mintha egy western filmbe pillantanal be.

Sok helyen lattunk eletnagysagu emberalakokat, tancosnot cowboy-jal csevegve, fekete holgyet integetve, a regi,eredeti vasutallomason csomagjaival felpakolt, vonatra varo holgyet, es idosodo, szakallas ferfit boltja elott karosszekben uldogelve, a boltbol hangulatos country zenevel, a ferfi raadasul mozgott is, a szemevel kovetett minket, es forditotta a fejet.

Volt egy masik ferfi is, egy masik helyen, arrol en nem tudtam eldonteni, hogy igazi-e vagy sem, ezert lefotozni sem mertem, mert attol tartottam kiderul, hogy igazi ember, es az egy kisse kellemetlen lett volna, ha az arcaba fotozok. Pisti szerint babu volt, de en nem voltam ebben annyira biztos…..vicces helyzet volt.

A vasutallomason alldogalo holgyiket meg is mutatom itt, izelitokent, a tobbi kepet a galeriaban megtalaljatok. A holgy mellett levo zold gomb megnyomasaval idegenvezetest hallgathattunk meg, arrol, hogy ki a holgy, hova utazik es a kor nehany jellegzetessegerol is beszelt a gep.





A mellette allo vonat tetszett talan a legjobban az egesz varosban. Egy igazi, odon vonat, abbol a korbol, amikor Magyarorszagon meg azt sem tudtak mi az a vonat. Erdekes, nagyon! Gyonyoru, oriasi, a mozdony tomor vas, csupa ero az egesz szerkezet, sugarzik belole a mult misztikuma gyonyoru!! Gyonyoru!!! Fel is mentem a lepcsojen es megkukkantottam, igazan erdekes volt. Sajnos fotozni nem tudtam belulre, az uvegen keresztul nem lehetett a fenyek miatt. De kivulrol keszitettem nehany kepet, ime egyet itt is megmutatok.
Ez a vonat nagyon megragadott. Legszivesebben beszalltam volna es orakig elalmodoztam volna arrol, hogy milyen lehetett amikor tele volt emberekkel, amikor a vonatrablok megszalltak, jajj tiszta vadnyugat!




Elszallt a fantaziam…….

Menyjunk tovabb: Sok helyen voltak a foldon csorgokigyok!! Az egyiktol majdnem szivinfarktust kaptam amikor hirtelen ott termett a labam mellett!! Nade nyugi, nem igazi, ezek is mukigyok voltak. De annyira elethuek, hogy elgondolkoztam rajta, hogy egy idosebb neni vagy bacsi komolyan szivbajt kaphat tole………..


Aztan lattunk egy gyonyoru regi utcai orat is


Bementunk egy antikoshoz is, haat, tudtam volna valogatni! Csodas dolgokat lattunk ott! Igazi borkabatokat, amilyenek manapsag szerintem nincsenek, ahogy hozzaertem,……sosem ereztem ennyire igazi bort a kezemben (kiveve a sajat boromet..hehe) aztan volt ott sok loszerszam, sarkantyu, noi taskak, ekszerek, csizmak, kanape, kincseslada, mindenfele erdekes dolog, es nem is voltak tul dragak, de nem vettunk semmit. Az antik dolgok vasarlasaval ugy vagyok, hogy akkor vegyunk majd, ha valami igazan, melyen megragad. (es elerheto az ara…)

Muzeum is van, de nem mentunk be, mert tudom, a dragamat nem erdekelne annyira, hogy fizessen erte, ezert inkabb nem is nyaggattam ezzel. Pedig nagyon szerettem volna. Nem baj, majd egyszer, ha egyedul megyek arra...

Fotozkodtam egy igazi, vilaghiru cowboy-hossel is, Ewerett bacsival, es Wickenburg nevadojat, Henry bacsit is lefotoztam. Persze csak a szobraikat volt szerencsem latni. Igazan szep emlekmuvet emeltek mindkettejuknek.

Aztan lattunk nehany az aranyasashoz szukseges szerszamot is, mert ugyebar arrafele rengeteg aranybanya volt, es arany a vizekben. Valamint az indian kultura gyonyoru, kezzel keszitett targyait.

Nagyon szeretem a mult-beli dolgokat, amilyen ez a gyonyoru varoska is, ezert aztan nagyon jol ereztem magam. Igaz kisse kezdtem besokallni a melegtol a vege fele.

Mivel Wickenburg ennyire erdekes varoska, es regebbi mint Phoenix, sot, Phoenix alapitoja is Wickenburgbol szarmazik (!!!) igy aztan varhato, hogy keszitek egy ismertetot errol a varosrol is, csak ido kerdese…

Aztan a setank befejeztevel bementunk egy elelmiszeruzletbe, ami mar egesz "jelenkori" volt. Erdekes dolgokat fotoztam ott, bar azt itt Phoenixben is megtehetem, csak eddig boltokban itt meg nem fotoztam. Most viszont erdemes, mert ugye kozeledik a halloween...

Egy kicsit meg mindig Wickenburg deleje alatt allok, ezert is tettem fel olyan gyorsan a fotokat, mar tegnap megvoltam vele, hogy megoszthassam veletek is az elmenyt. Nezegessetek a kepeket, eljetek bele magatokat ti is abba a fantasztikus, letunt vilagba.

Apa, anya, tesokaim, mindenki akit szeretek! Remelem egyszer nektek is megmutathatom mindezt, eloben!

Montezuma Castle, Pleasant Lake

2010.április.

 Amerikai Egyesült Államok blog tulajdonosa, Zoli jött el Phoenixbe és együtt indultunk útnak északra, a Montezuma Castle-hoz. Alig több mint 1 órás út volt. Április közepe van, a hömérséklet most kezdi majd elérni azt a határt, ahol végetér a kellemes és kezdödik a kuuuu...tya meleg, vagy ahogy azt nekünk tavaly egy amerikai férfi leirta, végetér a nyár és kezdödik a pokol......de megküzdöttünk vele, még nem olyan vészes a dolog, 30-35 között van. Zolinak mindenesetre szokatlan volt a californiai idöjárás után a hirtelen meleg.

A Montezuma Castle egy 1200-1400-között, indiánok által lakott, magasan a szikálba épitett épület, ami legkisebb mértékben sem kastély, a nevével ellentétben. Az 1950-es évekig még a turisták is megcsodálhatták belülröl, de azota, az épület rossz állapota miatt ezt beszüntették. Nagyon érdekes számomra és jó ötletnek tartom, hogy az ilyen történelmi helyszineken általában a látnivalo története, ismertetöje az ut mentén táblákon fel van tüntetve. Ezeket olvasgatva tudtam meg néhány érdekes dolgot magáról a kis településröl (merthogy nem egyetlen épületröl hanem két épületcsoport maradványairol van szo) illetve a környezö állatokrol, növényekröl is.

Az egyik ami engem leginkább meglepett, egy fa bogyojárol szolo leirás volt. A leirás azt mondta el, hogy a fa termése, ami mellett álltam, érintésre allergiás reakciót vált ki, a szervezetbe kerülve pedig mérgezést okoz. Ennek ellenére, fene tudja hogyan....de az indiánok szappant föztek belöle és ezzel mosták ruháikat a közeli folyóban. Csak azt nem értettük, hogy ha hozzá sem lehet érni, akkor hogyan és miért dolgozták fel és használták....

Én az a tipusu ember vagyok, akinek minden tetszik, majdnem minden érdekel, föleg a történelmi és föleg az ókori történelmi dolgok, de az igazat megvallva az után, hogy az interneten beleolvasgattam a Montezuma castle honlapján lévö tájékoztatoba, én sokkal többre számitottam mint amit valojában láttunk. Nem mondom, hogy nem tetszett, mert nem igy van. Igazán nagyszerü az egész, a tény, hogy magasan a sziklákban van az épület és az itt élt emberek története, visszapillantás a multba, izgalmas. De azt hiszem nem kicsit túlreklámozták az interneten ugy az épületet mint a környékét. A belépö 5 dollár--bár mi nem fizettünk,mert valami miatt aznap épp ingyenes volt. Nos, szerintem nem is ér többet mint 5 dollár. Nem tudom hogy valaki akit nem érdekel a történelem, hogy állna hozzá, én az érdeklödési köröm miatt ha tudtam volna elöre mennyit fogok kapni az 5 dollárért, akkor is megnéztem volna, de nem vagyok benne biztos, hogy más nem csalodott volna.....
Ime, 3 fotoval meg tudom mutatni, hogy mi az, amit látsz ha elmész oda:

 

.

.

Ahhoz képest, hogy akárhová megyek többszáz fotoval térek haza, itt nem fotoztam többet mint 50. Talán annyit sem. Aki ismer engem, annak ez mindent elmond.....Ennek ellenére maga a hely történelme nagyon megfogott. Következö hely ahol megálltunk egy igen mély szakadék volt, az alján kis folyoval:
 

.

 Aztán lementünk a folyohoz is, remélve, hogy legalább a lábunkat beledughatjuk a vizbe, hogy ne kapjunk agyvérzést a "kellemes" arizonai tavasz melegétöl, kicsit sikerült megmosdani, aztán nevetni is egy jot Zolin, aki saját elmondása szerint talált valamit a földön, én viszont inkább úgy irnám le a dolgot, hogy esett egy iszonyu vicceset a folyoparton aztán mivel egyébként is fáj a bokája, nyalogatta sebeit egy darabig, na persze nekem ezt is meg kellett örökitenem. Hát hogyne.....gonosz vagyok, nevettem de nem a fájdalmán, csupán a szituácio vicces mivoltján:

.

Miután mosakodtunk, fotoztunk és elestünk, beültünk a "kellemesen szaunaérzetü" hömérsékletü autoba, és elindultunk haza, Phoenixbe. Nem tudom mi lenne itt velünk légkondi nélkül...biztos halál. A városba érve gondoltam menyjünk még el a Pleasant Lake-hez is egy percre, néhány foto erejéig. Ide 6 dollár a belépödij autonként, és meg is éri. Legalábbis szerintem. Voltam már ott néhányszor, de még mindig fotozok ha ott vagyok, annyira szép környék. 

 A foto, amit egyetlen férfi sem hagyhat ki, ha Arizonaban jár:

..

 A foto elkészitése után pedig Zoli megintcsak mosolyt csalt az arcomra, amikor felállt, és észrevette a poloján és a nadrágján a kb másfélmillionyi elszáradt kaktusztüskét vagy valami olyasmi dolgot....persze segitettem neki leszedegetni de sejthetö hogy nem a bánattol folyt közben a könny a szememböl. Ez a Sonoran sivatag, sokan nem tudják hogy nem érdemes leülni a földre, de hamar megjegyzed ha egyszer megtetted.........

A képeken látszik, hogy azért a tavasz itt is tavasz, virágba borul a sivatag és ez nagyon érdekes. A kaktuszok is kezdenek virágozni. Mintha nem is ugyanaz a sivatag lenne. Minden évszakban más oldalát mutatja meg nekünk. Imádom!

Coconino Nemzeti Park

COCONINO NEMZETI PARK - ARIZONA

Kora delutan indultunk utnak, azert ismet FlagstaFF iranyat valasztottuk, hogy kicsit lehuljunk, arra ugyanis mindig sokkal huvosebb van. Bar ma itt Phoenixben sem volt forrosag, csak 106 F (41 celsius). 1,5-2 oras autokazas utan 86F-ra esett a hom., ami 30 celsius fok. Nagyon kellemes volt. Beertunk a Coconino Nemzeti Parkba, ahol korabban mar voltunk, ez a park a vilag legnagyobb ponderosa fenyveset foglalja magaba, amit akkor le is irtam. Gyonyoru az egesz!

Flagstafftol nem messze van nehany to, nem tudom mennyi, utana fogok nezni, mi mindenesetre lattunk kiirva kb 4-5 to nevet, ebbol lattunk kettot, az egyik a Lake Mary, ami tenyleg csodalatos, itt egy kep rola, a tobbit a kepgaleriaban megtalalod.

Meg rakpancelokat is lattam a parton, eleg nagyokat, szoval biztosan tele van rakkal, illetve horgaszokat is lattunk, de olyan hosszu a to, es olyan keves embert lattunk, hogy ezen a reszen teljesen egyedul voltunk. Erdekes formaju to, nem szeles, inkabb hosszu. Vizisielnek, vitorlaznak, motorcsonakaznak rajta. Kellemes, csondes es gyonyoru kornyek. Megis fura, de az amerikai horrorfilmek jutnak az eszembe rola, amikor a fiatalok pontosan ilYen helyen satoroznak. Hosszu elhagyott utak, sotet erdo, tabortuz... aztan jonnek a szornyetegek ejjel, az auto termeszetesen lerobban, aztan ott hal meg mind, egy - ketto kivetelevel......tipikusan olyan kornyek. De attol meg szep.

Sokat fotoztam itt, mert nagyon megfogott a szines fu, a titokzatos es egyben gyonyoru fenyves a vizparton, alattuk szines es illatos kisebb-nagyobb tobozokkal, a napsugar csillogasa a viz felszinen, a mesebe illo baranyfelhok a fenyves es a viz folott a fura alakjukkal es hofeher szinukkel, mintha az egesz egy festmeny lenne, es mi ott allunk a festmeny kozepen, erezzuk azt a csodalatos friss fenyoillatot, hallgatjuk a madarak csiripeleset, es a csondet, ami annyira megnyugtato, legszivesebben ott elnem le az egesz eletem!

Kis idozes utan haladtunk tovabb a meglepoen jo minosegu uton(Magyarorszagon a jobb autopalyak minosegehez hasonlo) persze az uton is fotoznom kellett, mert eleg hamar elkap a fotozasi mania, otthon is, hatmeg egy ilyen helyen. Szoval kattintgattam vegig.Par perc alatt elertunk egy hatalmas tomedret, aminek a kozepen volt meg viz, de latszott, hogy annak sincs mar sok ideje hatra, ebben a meleg idoben. Ez volt a Mormon Lake, tobb mint felig kiszaradva. Megis annyira erdekesnek talaltam, meg kellett allnunk itt is, nehany foto erejeig. A tomeder szele nehol sziklas, nehol fenyves es kis domb ovezi, a kiszaradt reszen alacsony, szines novenyzet, nagyon szep! Errol is itt egy foto, a tobbi a kepgaleriaban.


A tomeder szelen tehenek legeltek, ahogyan  az autout masik oldalan is,  a to masik oldalan pedig kis hazikok allnak, nagyon hangulatos, kellemes latvany.
Innen is tovabb mentunk, de nem sokara megalltunk, es visszafordultunk, persze muszaly volt meg nehany kepet kesziteni ott is, ahol epp megalltunk, az erdo kozepen. Lattam kaktuszokat es szep viragot is, ezeket is lefotoztam, aztan elindultunk visszafele, mert a gps-unk abban az iranyban mar semmit sem mutatott, hazafele visszakuldott minket. Azert meg utana fogok nezni a neten, hogy hova vezetett az az ut.

Szoval elindultunk vissza. Eleg gyorsan esteledett, es en szerettem volna fotozgatni a naplementet, de a fenykepezogepem aksija igencsak keszult feladni es nem is lattunk a kozelben megfelelo helyet naplemente nezeshez, igy az autobol probaltam elkapni par pillanatot, ut kozben. Hat valahogy igy sikerult

Aztan az aksi teljesen felmondta a szolgalatot, igy el is tettem a gepet. Ez utan jott az, hogy szerettem volna a hajamat kitepkedni szalankent az idegtol, ugyanis gyonyoruen belathato utszakaszhoz erkeztunk, sot egy kilatohoz, ahol tavolra ellattunk, a Nap pedig akkor keszult lebukni a hegyek moge, oriasi narancsosan izzo gombkent. Gyonyoru volt es en lemaradtam rola.....a gep mar be sem kapcsolodott.....nem baj, holnap kimegyunk, az aksi mar tolton van, megnezunk egy teljes naplementet a Phoenix melletti kilatobol.

Hamar besotetedett, igy jottunk tovabb hazafele. Hosszu utszakaszon utepito munkalatok zajlottak, az ut le volt szukitve, mellette pedig oriasi lampakkal kivilagitva minden, ott dolgoztak mindenfele munkagepekkel, uj utat keszitettek. Ejszaka csinaljak, gondolom mert akkor kisebb a forgalom. A resz tele volt rendorautokkal, szinte mind epp leallitott egy-egy kamiont. Olyan szakaszhoz ertunk ahol nem volt mas auto, csak mi, es elottunk egy kamion. Epp azon agyaltunk, hogy hogyan lehetseges, hogy a kamion hatso reszen egyetlen egy szentjanos bogarnyi feny sem latszodott, alig lehetett eszrevenni, hogy egyaltalan ott van. Csak a mi vilagitasunknak volt koszonheto, hogy lattuk. Hogyan lehetseges, hogy annyi rendorauto kozul egy sem allitotta meg le. Errol csevegtunk, amikor a kamion mindenfele jelzes nelkul egyszercsak elenk vagott a mi savunkba. Szerencse, hogy eleg tavolsagot tartottunk mogotte. Ugy lattuk azert jott at a mi savunkba, mert az oveben egy rendorauto epp leallitotta egyik honfitársát....

Egy perc utan a kamion visszament a masik savba, mi pedig elozni kezdtuk, amikor az ujra jelzes nelkul rank rantotta a kormanyt, majd amikor a kamion fele az "orrunkon" volt, akkor elkezdett indexelni, mi pedig ugye (legalabb is en) ugy megremultem, azt hittem kiugrik a szivem a helyerol. Aztan eszrevette, hogy ott vagyunk es visszatert a savjaba. Ekkora idiotat! Azt hittem ott pusztulunk Phoenix hataraban az autopalyan!