Kora delutan indultunk utnak, azert ismet FlagstaFF iranyat valasztottuk, hogy kicsit lehuljunk, arra ugyanis mindig sokkal huvosebb van. Bar ma itt Phoenixben sem volt forrosag, csak 106 F (41 celsius). 1,5-2 oras autokazas utan 86F-ra esett a hom., ami 30 celsius fok. Nagyon kellemes volt. Beertunk a Coconino Nemzeti Parkba, ahol korabban mar voltunk, ez a park a vilag legnagyobb ponderosa fenyveset foglalja magaba, amit akkor le is irtam. Gyonyoru az egesz!
Flagstafftol nem messze van nehany to, nem tudom mennyi, utana fogok nezni, mi mindenesetre lattunk kiirva kb 4-5 to nevet, ebbol lattunk kettot, az egyik a Lake Mary, ami tenyleg csodalatos, itt egy kep rola, a tobbit a kepgaleriaban megtalalod.
Meg rakpancelokat is lattam a parton, eleg nagyokat, szoval biztosan tele van rakkal, illetve horgaszokat is lattunk, de olyan hosszu a to, es olyan keves embert lattunk, hogy ezen a reszen teljesen egyedul voltunk. Erdekes formaju to, nem szeles, inkabb hosszu. Vizisielnek, vitorlaznak, motorcsonakaznak rajta. Kellemes, csondes es gyonyoru kornyek. Megis fura, de az amerikai horrorfilmek jutnak az eszembe rola, amikor a fiatalok pontosan ilYen helyen satoroznak. Hosszu elhagyott utak, sotet erdo, tabortuz... aztan jonnek a szornyetegek ejjel, az auto termeszetesen lerobban, aztan ott hal meg mind, egy - ketto kivetelevel......tipikusan olyan kornyek. De attol meg szep.
Sokat fotoztam itt, mert nagyon megfogott a szines fu, a titokzatos es egyben gyonyoru fenyves a vizparton, alattuk szines es illatos kisebb-nagyobb tobozokkal, a napsugar csillogasa a viz felszinen, a mesebe illo baranyfelhok a fenyves es a viz folott a fura alakjukkal es hofeher szinukkel, mintha az egesz egy festmeny lenne, es mi ott allunk a festmeny kozepen, erezzuk azt a csodalatos friss fenyoillatot, hallgatjuk a madarak csiripeleset, es a csondet, ami annyira megnyugtato, legszivesebben ott elnem le az egesz eletem!
Kis idozes utan haladtunk tovabb a meglepoen jo minosegu uton(Magyarorszagon a jobb autopalyak minosegehez hasonlo) persze az uton is fotoznom kellett, mert eleg hamar elkap a fotozasi mania, otthon is, hatmeg egy ilyen helyen. Szoval kattintgattam vegig.Par perc alatt elertunk egy hatalmas tomedret, aminek a kozepen volt meg viz, de latszott, hogy annak sincs mar sok ideje hatra, ebben a meleg idoben. Ez volt a Mormon Lake, tobb mint felig kiszaradva. Megis annyira erdekesnek talaltam, meg kellett allnunk itt is, nehany foto erejeig. A tomeder szele nehol sziklas, nehol fenyves es kis domb ovezi, a kiszaradt reszen alacsony, szines novenyzet, nagyon szep! Errol is itt egy foto, a tobbi a kepgaleriaban.
A tomeder szelen tehenek legeltek, ahogyan az autout masik oldalan is, a to masik oldalan pedig kis hazikok allnak, nagyon hangulatos, kellemes latvany.
Innen is tovabb mentunk, de nem sokara megalltunk, es visszafordultunk, persze muszaly volt meg nehany kepet kesziteni ott is, ahol epp megalltunk, az erdo kozepen. Lattam kaktuszokat es szep viragot is, ezeket is lefotoztam, aztan elindultunk visszafele, mert a gps-unk abban az iranyban mar semmit sem mutatott, hazafele visszakuldott minket. Azert meg utana fogok nezni a neten, hogy hova vezetett az az ut.
Szoval elindultunk vissza. Eleg gyorsan esteledett, es en szerettem volna fotozgatni a naplementet, de a fenykepezogepem aksija igencsak keszult feladni es nem is lattunk a kozelben megfelelo helyet naplemente nezeshez, igy az autobol probaltam elkapni par pillanatot, ut kozben. Hat valahogy igy sikerult
Aztan az aksi teljesen felmondta a szolgalatot, igy el is tettem a gepet. Ez utan jott az, hogy szerettem volna a hajamat kitepkedni szalankent az idegtol, ugyanis gyonyoruen belathato utszakaszhoz erkeztunk, sot egy kilatohoz, ahol tavolra ellattunk, a Nap pedig akkor keszult lebukni a hegyek moge, oriasi narancsosan izzo gombkent. Gyonyoru volt es en lemaradtam rola.....a gep mar be sem kapcsolodott.....nem baj, holnap kimegyunk, az aksi mar tolton van, megnezunk egy teljes naplementet a Phoenix melletti kilatobol.
Hamar besotetedett, igy jottunk tovabb hazafele. Hosszu utszakaszon utepito munkalatok zajlottak, az ut le volt szukitve, mellette pedig oriasi lampakkal kivilagitva minden, ott dolgoztak mindenfele munkagepekkel, uj utat keszitettek. Ejszaka csinaljak, gondolom mert akkor kisebb a forgalom. A resz tele volt rendorautokkal, szinte mind epp leallitott egy-egy kamiont. Olyan szakaszhoz ertunk ahol nem volt mas auto, csak mi, es elottunk egy kamion. Epp azon agyaltunk, hogy hogyan lehetseges, hogy a kamion hatso reszen egyetlen egy szentjanos bogarnyi feny sem latszodott, alig lehetett eszrevenni, hogy egyaltalan ott van. Csak a mi vilagitasunknak volt koszonheto, hogy lattuk. Hogyan lehetseges, hogy annyi rendorauto kozul egy sem allitotta meg le. Errol csevegtunk, amikor a kamion mindenfele jelzes nelkul egyszercsak elenk vagott a mi savunkba. Szerencse, hogy eleg tavolsagot tartottunk mogotte. Ugy lattuk azert jott at a mi savunkba, mert az oveben egy rendorauto epp leallitotta egyik honfitársát....
Egy perc utan a kamion visszament a masik savba, mi pedig elozni kezdtuk, amikor az ujra jelzes nelkul rank rantotta a kormanyt, majd amikor a kamion fele az "orrunkon" volt, akkor elkezdett indexelni, mi pedig ugye (legalabb is en) ugy megremultem, azt hittem kiugrik a szivem a helyerol. Aztan eszrevette, hogy ott vagyunk es visszatert a savjaba. Ekkora idiotat! Azt hittem ott pusztulunk Phoenix hataraban az autopalyan!
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése