2010. június 30., szerda

Sedona 1. + Pleasant Lake 1.

Sedona, Pleasant tó

Eredetileg a tolunk kb 13km-re levo Pleasant lake-hez indultunk, de utkozben ugy dontottunk, --mivel hallottuk, hogy Sedona milyen szep--hogy megnezzuk azt is, mert ha dolgozni kezdunk nem lesz mar idonk kirandulgatni.

A Pleasant to nagyon felkapott hely errefele, bar nem ez az egyetlen to, de a második  legnagyobb itt Arizonában. Mar az is megdobbento, hogy to a sivatagban, de amikor meglattuk.......nem is hinnem ha nem lattam volna en magam. Nagy to, tavolrol gyonyoru kek a vize, kis szigetecskekkel, a partja pedig koves. Motorcsonakoznak, vizisielnek, uszkalnak a kirandulok. Nagyon sokan vannak, ezert sok a parkolohely is, kis piknikelo helyekkel, grillezo helyekkel, padokkal, asztalkakkal.
Es figyelmezteto tabla, ami felhivja a figyelmet arra, hogy a kedves vendeg, esetleg szembetalaltozhat egy-ket hiuzzal, pumaval grillezes kozben. Naplemente utan mindenkit kikuldenek es lezarjak az egesz tavat, illetve a parkot.
Setalgattunk a partjan, rengeteg gyik van, es sokfele kaktusz, kitablazva a kaktusz pontos latin neve. Haat igencsak odafigyeltem, nehogy valami kigyora vagy skorpiora lepjek, de az ott pihengetokon jelet sem lattam annak, hogy ezektol tartananak.

 SEDONA 2009 nyara
Las Vegas gyonyoru volt, meses, de amit tegnap a Pleasant to utan lattunk szinten meses volt, azzal a kulonbseggel, hogy Vegasban egy emberi kez altal letrehozott csodat ismertunk meg, mig tegnap SEDONA hegyeiben egy a termeszet altal evezredekkel ezelott megteremtett varazslatos vilagot fedeztunk fel. Nincs semmi mu, semmi, amivel az ember akarta volna szebbnek lattatni a tajat. A hegyek gyonyoru, elenkvoros szine, hihetetlen magassaga es erdekes formaja, olyan hatassal volt ram, hogy mast nem is tudtam mondani, csak hogy "ez gyonyoru!"
Es a gyonyorunek azt hiszem az osszes letezo szinonimajat felhasznaltam meg, megis ugy ereztem nem tudom megfeleloen kifejteni mennyire szep  Egyszerre elvarazsol es felelmet kelt bennem ez a latvany. A hegyek nehol olyan meredekek az ut menten, hogy mar-mar olyan erzes, mintha rank akarna dolni ez a rettento korengeteg.

A hegyek aljan csodaszep fenyoerdok, a fak kozott pedig kristalytiszta vizu patak. A patak partjan piknikezok pihennek, a gyerekek pancsolnak a patakban, es ahogyan a Nap sugarai megtornek a viz felszinen, olyan mintha apro kristalyok rugulnanak lefele a vizben a kovek kozott. A fenyoerdok barnamedvek, pumak, hiuzok, koyotak es meg sokfele allat otthona. Nem hiaba mondtak, hogy Sedona olyan, mint a Grand Canyon, csak kisebb. De ha ez ilyen szep, milyen lehet a Grand Canyon?? Kar, hogy a kepek nem adjak vissza, amit valojaban lattunk.





Maga Sedona is erdekes telepules, latszik, hogy nagyreszt a turizmusra epult. Mindenfele a "wild west" hangulatat idezo dolgokat lat az ember. Cowboyt es indianokat megformalo szobrok, kocsmak nagy pisztolyt es kaktuszokat abrazolo reklamtablakkal, faepuletek, amik ugy neznek ki, hogy szinte magad elott latsz egy egesz korabeli vadnyugati filmjelenetet, a ket vadnyugati cowboyt, akik epp parbajra keszulnek es a sherifet aki probal rendet teremteni--vagy epp nem...
. Erdekes belegondolni, hogy van, aki ott el, egy ilyen meses helyen. Bar hozzateszem, Phoenix is gyonyoru.

Es az is nagyon erdekes, hogy ahogy elhagytuk Phoenixet, ugy 50-70 merfold utan a novenyzet teljesen megvaltozott. A kaktuszok egyik pillanatrol a masikra teljesen eltuntek, egyetlen egyet sem lattunk, egy darabig nem volt mas noveny csak fu. Kesobb pedig erdekes bokrok, fak jelentek meg, amibol egyre tobb es tobb lett, mig vegul fenyoerdok kozott autoztunk. Pedig az is Arizona, es nem is annyira tavoli hely. Sedona Phoenixtol kb 1 óra 20 perc távolságra van(PHX északi részétöl). Es a homerseklet is visszaesett nehany fokkal, de csak epp annyira, hogy a kalapomat le mertem venni, remelve, hogy nem kapok napszurast.

Remelem nemsokara a Grand Canyont is latni fogjuk, az pont ketszer annyira van tolunk, mint Sedona, tehat nagyjabol 4 oras autout.

Phoenix - Állatkert

Az itteni allatkert teljesen mas, mint az otthoniak. Amikor a pesti vagy korabban a debreceni allatkertbe ellatogattunk, mindig szomoruan jottem ki, mert rossz volt nezni, milyen korulmenyek kozott elnek ott az allatok.Szuk ketrecekben, vagy nem ketrecben, de szuk helyen, raadasul az az eghajlat nem igazan kedvezo egy afrikai allatnak. Itt mindenuk megvan, gyonyoru palmafak kozott, fuves fas helyen, tavacskakkal es mindennel ami ahhoz szukseges, hogy az allatok otthonosan erezzek magukat. Jol ereztem ott magam. Es ahogyan a varosban mindenutt, ott is hideg vizgozzel hutottek a vendegeket a setalokon. Kellett is, mert 44 celsius fok volt. A vegere en is egeszen elkabultam, mar szedelegtem, nem sok kellett az ajulashoz. 
A mokusok szabadon rohangaltak, beloluk rengeteg van itt mindenhol.
Fura, hogy a madarat tobbsege, ahogy ezek a flamingok is, nem voltak bezarva, megsem mennek el. Vagy ha el is mennek, visszajonnek. Erdekes, hogy ha elmennek is tudjak, hova kell visszamenniuk.....de mas allatok, mint a teknosbeka is atsetalt elottunk az uton a pavaval egyutt.
Meglepodtem, amikor reggeliztunk egy hotdogot az allatkerten belul, es a ket hotdoghoz ket zacsi chipset kaptunk. Otthon tanulhatnanak ebbol....hihi..Vizpartra ultunk, ott voltak az asztalok, es amig ettunk, a vadkacsak es az a piroscsoru hangoskodo is ott neztek minket, egeszen mellenk jottek es vartak, hogy etessuk oket. Az egyik meg is csipkedte a labam, jelezte, hogy "hello, ehes vagyok!"
A kigyokat pokokat es egyeb joszagokat sajnos nem tudtuk megnezni, mert be volt zarva vmi miatt az az epulet.

 
FOTÓK A GALÉRIÁBAN

Sedona 2009.karácsony

Sedona tolünk (Phoenixtol) északra található, innen Phoenix északi szélétol pontosan 1 óra 15 perc alatt értünk oda. Másodszor láttuk ezt a csodaszép tájat. Eloször idén nyár elején voltunk ott, de akkor annyira sokan voltak és olyan ,meleg volt, hogy igazából ki sem szálltunk az autóból.

Most viszont bepótoltuk.

Már az odavezeto út is nagyon érdekes. Igazából nem is tudom honnan kezdjem a beszámolót, hisz mesélhetném akár onnan is, hogy kitettük a lábunkat a lakásból. Különleges narancsos, kékes-szürkés, vörös és drap színek váltakoznak a sziklákon, amiknek a teteje mintha le lenne vágva, olyan egyenesek. A sziklák között kiszáradt patakmedrek vannak, a víz által simára, kerekre vagy épp laposra csiszolt, szines kavicsokkal, kisebb-nagyobb kaktuszokkal, bokrokkal.

Meglepodtünk, amikor az út mentén, a semmi közepén a Sonoran sivatagban hirtelen egy szépen feldíszített karácsonyfát pillantottunk meg.Nem mindennapi látvány volt. Aztán a Phoenixre annyira jellemzo óriási kaktuszok hirtelen eltuntek, körülbelül 40km-re Phoenix városától. Ez után a kaktuszokat egyre növekvo bokrok váltották fel, a szines hegyeket pedig kavicskupacokhoz hasonlitó dombok.

Amikor 1 órás út után elértük a Coconino Nemzeti Park területét, a bokrokból erdo lett,és mivel már 4000 láb magasan jártunk, hónyomokat is felfedeztünk az út mentén és a hegyek csúcsain. Ez igazán érdekes számomra, hisz ahogy azt már irtam, csupán 1 órányira voltunk az örök nyár városától, Phoenixtol.Onnan már látszottak a lávolban a Sedonára annyira jellemzo, élénkvörös, égbenyúló, szokatlan, formájú sziklák, Sedonaba érve pedig szinte elleptek minket. Akárhová néztünk, minden irányban ezt a különleges, szinte rikító vörös korengeteget láttuk, az örökzöld fenyvesekkel körülvéve, a vöröslo sziklák fölé magasodva pedig ezüstszürke hegyek, ragyogó fehér havas ormokkal.

Ezt a különleges, "Sedona-világot" bámulva aligha tud az ember ennél szebb vidéket elképzelni.

A város teljesen a turizmusra épült. Az út két oldalán western stilusú épületek, benne mindenféle üzletekkel. Indián ékszerek, indián ruhák, indián tollas fejdiszek, dobok, maszkok, minden ami az indián kulturához kapcsolható, és ugyanez a cowboyokkal. Cowboy ruhák, kalapok, csizmák. Máshol gyönyöruszép ásványok, drágakövek (szemguvasztó árakon), és mindenhol találni sedonai és arizonai ajándékokat, mint képeslapok, naptárak, könyvek, különbözo tárgyak sedonai és arizonai fotókkal, feliratokkal. Cukrászdák, éttermek, kávézók, persze a megszokottnál kissé magasabb árakon, ezek a nyitott ajtókon át az utcára szöko isteni illatokkal vonzzák be a vásárlókat. Az üzletek elott az utcákon életnagyságú szobrok állnak. Indiánlányok, festo egy kislánnyal, cowboy vagy épp a felszerszámozott lova. És karácsony lévén sok helyen álltak karácsonyfák, az épületek nagy része csengokkel, fenyoágakkal, szines égokkel díszítve.
Ha pedig városnézéshez van kedved, turázhatsz egyet a pink jeep-nek nevezett rózsaszínu terepjárókkal, vagy felülhetsz a Sedona troley-ra is, ami egyedi kinézetével kitunik a sedonai forgalomból.

A félórás-órás nézelodés után a Bell Rock kilátóhoz sétáltunk, amit fogalmam sincs miért neveznek kilátónak, hisz csak egy apro épület, egy szinten az elobbi üzletekkel. A házikó falán egy térkép, és innen indul egy nagyjából 3 km-es turista útvonal a Bell Rock lábához, majd onnan egy körben vissza a házikóhoz. Végigsétáltunk ezen az útvonalon, és út közben végig azon ámultunk, amit láttunk. Ennek a csodás tájnak minden apró kavicsa ámulatba ejtett. Útközben találkoztunk más turistákkal, kutyájukat sétáltató lakosokkal, lovagló hölgyikékkel.

Átmentünk egy kiszáradt folyómedren, aminek az alja szintén vöröslo, simára csiszolódott ko volt, néhol kisebb-nagyobb repedésekkel, amiben sok helyen jeges, kristálytiszta viz csörgedezett, a kövek peremérol pedig olvadozó jégcsapok lógtak.A jég és hó ellenére nagyon kellemes ido volt, mindössze egy meleg pulover és hosszúnadrág volt rajtunk, és épp kellemes volt.

Néha bokros, néha erdos részeken sétáltunk, körülöttünk óriási, bokrokban nott medvetalp kaktuszok, jukkapálmához hasonlitó, méteres pálmafélék, elszáradt fák, rajtuk csicsergo kismadarakkal vagy épp varjakkal, kidolt, odvas, száraz fatörzsek, mellettük hatalmas, zöld fenyofákkal és különbözo bogyós bokrokkal, néha egy-egy nyuszi, vagy amerikai mókus ugrott át elottünk. A háttérben pedig mindig ott "bújkáltak" azok az észbontóan különleges, ragyogó vörös sziklák, a fantáziát megdolgoztató, fura formáikkal.

Persze hogy csak kapkodtuk a fejünket, hogy minél többet lássunk ebbol a fantasztikus világból

A turistautunk végére érve autóval haladtunk tovább, egyenesen a Slide Rock-hoz, amit korábban egy naptár képein szúrtunk ki magunknak. Nem is csalódtunk abban, amit ott találtunk. A belépo 8$ autónkként, és igazán megérte.

A parkoló egy magas, havas hegy lábánál van, itt már több a hó, mint az elozo megállónknál, hisz magasabban is vagyunk, 5000 láb magasságban.  Innen rövid sétát téve érünk el egy nagyon mély folyómederhez, aminek már csak az alján folyik víz. Séta közben elmegyünk néhány aranyos házikó mellett, amiket a hófedte háztetok csak még érdekesebbé tesznek, foleg ha a háztetok fölött áttekintve azokra a gyönyöru, vörös és szürke, havas hegyekre, sziklákra tekintünk. Az ember szinte elveszik ebben a nyugalmat, szépséget és hatalmat árasztó tájban.

A vízhez részben mesterséges, részben a folyó által természetes úton kivájt lépcson jutunk le.
Nyáron itt rengeteg a turista, akik a vízparton napoznak, vagy épp a vízben hüsölnek, noha most is elég sokan voltak. Annak aki a környéken él, igazán jó lehetoség, hisz egy autónyi ember egész napra 8$-ért strandolhat itt a forró, nyári napokon.

A vízparton igényes kinézetu háziko áll, mosdóval. Ezen kívül semmit sem látni itt a folyómederben ami mesterséges lenne.Nem is tudom hogyan irjam le ezt a helyet, annyira csodaszép, hogy félek, hogy a szavaimmal nem tudom kifejezni ezt a természetes szépséget. Talán a fotókkal kissé jobban át tudom adni amit láttunk, bár igazából ezek sem adják vissza a táj igazi varázsát.
 Ezt látni, hallani, érezni kell.

Mindenesetre kellemesen elbóklásztunk itt, ekkor már próbáltam spórolni a fotózással, mert az akkumulátor nem nagyon tudja követni a fotózási igényemet. Így is rengeteg kép készült.

Innen egyenesen hazafelé indultunk délután 3 körül. Ekkorra már eléggé elfáradtam, hisz éjszakás muszak után hazaérve azonnal indultunk is ide, Sedonaba. Persze azért amig a szemem nyitva tudtam tartani folyamatosan néztem a tájat, a fenyvest, a hegyeket, a havas tájat.

Kedvesemnek köszönhetoen egy átlagemberhez mérve elég sokat láttam már a világból, ilyet is, olyat is, de olyan, ami ehhez fogható lenne, hát, ....... talán csak a Grand Canyon volt.
Ha teheted, ne hagyd ki hogy megnézd Sedonát. Nem hiszem, hogy él olyan ember, akinek ez ne tetszene. Legyen az gyerek, felnott, idos.
 


Ha kérdeznéd, mi az az egy szó, amivel Sedonát le tudnám írni, ---miután próbálnálak rábeszélni hadd mondjak többet mint csupán egy szó--- ha létezik egyáltalán egyetlen ilyen szó, ez talán ez lenne:

Lélegzetelállító.



A többi fotót a fotogalériában megtalálod!

Tucson - Pima Air and Space Museum


Ma egesz nap Tucsonban voltunk. 2 ora az ut autoval, ebbol 80 km volt amig kiertunk Phoenixbol........a varos eszaki reszen lakunk ugyanis, es delre van Tucson ezert az egesz varoson keresztul kellett mennunk.Termeszetesen autopalyan.

Eloszor a PIMA AIR & SPACE MUSEUM-ba mentunk,(legi-es urkozlekedesi muzeum) nagyon erdekes volt. Gyonyoru szep gepeket lattunk, erintettunk, lopakodokat, helikoptereket, repulogepeket, rengeteg felet. A NASA gepeibol is volt nehany, illetve ott volt Kennedy es Johnson elnok elnoki gepe is !! Lattunk meteorit dababokat, urruhat es mindenfele dolgot az urbol, urallomas maketteket, es ami szamomra nagyon erdekes volt, az egy "kekfust" nevu anyag, teglatest alaku volt, vilagoskek, szilardnak tunt, megis mintha fust lenne.....nem tudom felfogni mi az.........de nagyon kulonleges anyag.  A kepgaleriaba feltettem a kepeket amiket keszitettunk, nezzetek meg. De azert itt van egy kis bemutato:
 

Ez utan meg szerettem volna nezni az ovarost, és egy barlangot is, de Pistim nem igazan, es en is elfaradtam, ugyhogy haza is jottunk. De megyünk még, és akkor bovitem a beszámolot!